Előny vagy hátrány a tájszólás a munkahelyen?

Magyarországon a munkahelyi diszkrimináció nem ismeretlen fogalom. Kutatások szerint a hátrányos megkülönböztetés elsősorban életkor, nem szerint, korlátozott munkaképesség, valamint faji hovatartozás alapján történik. Mihály Árpád, 38 éves Erdélyből áttelepült építészmérnök, egy kevésbé ismert jelenségre hívja fel a figyelmet, állítása szerint a budapesti munkaerőpiacon a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés miatt boldogul nehezen.

Ambrus Lehel végzős latin-magyar szakos hallgató az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Több éve dolgozik egy magyar nyelvjárások vizsgálatával foglalkozó kutatócsoportban, ehhez a munkához a nyelvjárásgyűjtések is hozzá tartoznak. Lehel nem egyszer szembesült már a lingvicizmus, azaz a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés jelenségével, példaként egy református lelkésszel való találkozást említ, aki nyelvjárása miatt lenézte saját gyülekezetét egy felvidéki faluban. Lehel úgy gondolja, a nagy probléma az, hogy nyelvművelés címszó alatt csak a köznyelvről beszélünk, ez is oka annak, hogy az emberek csúnyának, kerülendőnek tartják a nyelvjárási beszédet. Pedig azok ugyanolyan hungarikumok, mint például a pálinka - teszi hozzá.

Lehel elmondása szerint a legtöbb adatközlő, azaz azok az emberek, akiket egy nyelvjárásgyűjtés során meginterjúvolnak, úgy nyilatkozik, hogy nem szégyelli a nyelvjárását, de inkább köznyelven beszél például a munkahelyén, ha az köznyelvi. Így megelőzik a negatív megkülönböztetést. Lehel találkozott egy délpalóc faluból származó fiatalemberrel, aki budapesti munkahelyén sosem szólalna meg nyelvjárásban, mert magától értetődik, hogy ezt kollégái műveletlenségnek tudnák be. Ez tehát a mentalitás nálunk, míg más országokban a tájnyelvi beszéd identitásképző szerepet játszik - mutat rá Lehel. Lengyelországban például törvény védi a nyelvjárásokat. Finnországban a regionális média a helyi nyelvváltozatot részesíti előnyben, nyelvjárásban beszélnek a tévében és nyelvjárásban írják az újságot is.

Összefügg-e az iskolázottsággal a nyelvjárási beszéd?

Mihály Árpád diplomás értelmiségiként érzi úgy, hogy nyelvjárása miatt nehezen boldogul az álláspiacon. A nyelvész szerint azonban, Árpád esetét nagyban meghatározza, hogy az ország határain túlról érkezett. "A nyelvjárások kizárólagos használata, tehát ha valaki csak nyelvjárásban beszél, Magyarországon biztosan összefügg a nyelvhasználó viszonylag csekély iskolázottságával. Magyarország határain túl azonban más a helyzet. Itt a többségi szlovák, román, szerb stb. nyelven a felsőbb iskoláikat elvégző magyar anyanyelvűek akár diplomásként is lehetnek magyar nyelvjárási beszélők" - magyarázza Bodó Csanád.


Ambrus Lehel tapasztalatai is igazolják, nem mindegy, hogy milyen munkára jelentkezik egy nyelvjárásban beszélő ember. Több fizikai munkással beszélgetett, akik Pesten vagy valamelyik nagyvárosban dolgoznak. Egy kőműves, takarítónő vagy gyári munkás teljesen mindegy, hogy a munkavégzés szempontjából hogyan beszél - mondja Lehel. Sok múlik az emberek hozzáállásán, de a lényeg, ki hogyan végzi a munkáját. Lehel ismerősei között akad Budapesten dolgozó marketinges és irattáros is, egyikőjük tökéletes gyergyói, másikuk csíki "nyelven" beszél, mégis kaptak munkát. Egy valamikor titkárnőként dolgozó nyugdíjas hölgy pedig azt mesélte neki, hogy bár pesti munkahelyén gyakran kinevették kollégái a tájszólása miatt, főnöke viszont megvédte, és megrótta a többieket.

- A magyar nyelvi lingvicizmusról empirikus vizsgálatokat még nem végeztek, így nem tudjuk, milyen társadalmi csoportokban van nagyobb jelentősége. A lingvicizmus segítheti a hatalommal bíró csoportokat a számukra előnyös társadalmi egyenlőtlenség fenntartásában, tehát elképzelhető, hogy a köznyelvet beszélő értelmiségiek motiváltabbak a standard nyelvváltozat presztízsének és a nem standard nyelvváltozatok stigmatizáltságának a fenntartásában. De ez csak feltevés - fejti ki Bodó Csanád.

Kié a felelősség?

Reisz András szerint a nyelvjárások megőrzésének fontossága nem lehet kérdéses, hiszen azok az ember gyökereihez vezetnek vissza. Megtartásuk úgymond evidens: "Velünk születik, és a részünk marad. Senki sem kívánhatja tőlünk, hogy veszítsük el a lábunk, vagy a kezünk, ugyanígy a nyelvjárásunk sem" - fogalmaz. Reisz András leszögezi, senkinek sem ezen múlik a munkahelye sem a médiában, sem bárhol máshol. A közérthetőség a lényeg, a palóc nyelvjárásban is lehetnek olyan szavak, melyeket nagyon eltérően ejtenek ki, ilyenkor vissza kell kérdezni, de nem ez a jellemző - mondja Reisz András.

A meteorológus egyébként úgy gondolja, ezzel a kérdéssel nem szabad túl sokat foglalkozni, akkor ugyanis a dolog visszájára sül el. Ha középpontba állítjuk, támadási felületet adunk vele azoknak az embereknek, akik szeretik ezt kifigurázni. Nem erőltetni kell, hanem természetes módon a köztudat részévé tenni - magyarázza, hozzátéve, az ő esetében ez éppen ellenkezőképpen történt, hiszen saját bevallása szerint is kuriózum lett a képernyőn. Ehhez persze az kellett, hogy a személyét is megismerjék, és elfogadják a nézők.

Bodó Csanád elmondása szerint a magyar a köznyelvet "túlértékelő" nyelvközösség, és az ebből fakadó következményekkel leginkább az oktatás folyamataiban lehet számot vetni. A nyelvész úgy gondolja, a szakemberek feladata, hogy felhívják a figyelmet a nyelvről való gondolkodásnak a nyelvjárások megbélyegzettségét eredményező veszélyeire.

HR Portál- Kertész Dalma